Szorongás is volt bennem nem kevés a tegnapi Milla rendezvény előtt, sőt még inkább közben. Kónya Péter beszédénél már ideges is voltam, mert rossz dramaturgiának éreztem a sorrendet, kókadozott a közönség, pedig elvileg tűzbe kellett volna hozni őket a „főmeccs" előtt. Azt is lehetett tudni, hogy Bajnai Gordon nem a tömeggyűlések nélkülözhetetlen szereplője, azt is, hogy nagyon kényes a publikum ízlése, tele van fenntartással a tömeg mindenféle dolgok miatt, és az ellenfél kommunikációs csapata is ott kúpol a tévék előtt a hibákra vadászva, amik a HírTV, MN, MH mai kiadásaiban kellet volna, hogy bekerüljenek a főcímekbe.

.

És akkor feljön az ember a színpadra, és a tömeg már akkor is szerette, a mikor még meg sem szólalt. Kiabált ugyan, ami nem az ő stílusa (látszott is), de meggyőzni jött valamiről valakiket, ehhez kellett a nyomaték, csak akkor még az elején ezt nem tudtuk. Nem szedem darabokra a beszédet, egyben próbálom letolni a véleményemet a vagy.hu olvasóinak torkán: vérprofi munka több, mint elég tartalommal és megfelelő kivitelezésben (ez számít most a legkevésbé, ehhez ért a legkevésbé)...

Tovább>>>